Mi a gond a gyeprácsokkal?

A gyeprács elnevezésében hiába jelenik meg a „gyep” szó, nem képesek a füvet életben tartani. Utánajártunk, hogy mi ennek az oka!

Gyeprácsokról általában

Gyeprácsot 1969-ben egy Josef Metten nevű német úriember találta fel. Josef Metten eredeti gondolata az volt, hogy az ilyen kő amellett, hogy remekül elvezeti az esővizet, az autó is könnyedén közlekedhet rajta, a benne lévő üde zöld fű széppé is teszi azt. Azóta már szinte az összes betonelem gyártó cég termékportfóliójában benne vannak a gyeprácsok. Az eredeti formavilágtól is eltértek mára, immáron csak a fantázia szabhat határt annak, milyen dizájnnal jelennek meg. A 60×40 cm, vagy 40×40 cm-es szabvány méretet persze megtartották, ám a gyeprácsok által létrehozott cellák mérete és formája már igen széles skálán változik.

A gyeprácsokat használva kiderült, hogy nemcsak a parkoló autók alá jók. Árkok szélén, rézsűkben, kertekben is találkozhatunk velük.

Eredetileg betonból készültek, újabban a műanyagból készült változatok is kellően elterjedtek. A műanyag gyeprácsokat talajerózió ellen is gyakran használják. Ilyenkor a fű alá öt-tíz centivel egy réteg gyeprácsot tesznek. Ezen keresztül tud nőni a fű gyökérzete, ugyanakkor extra stabilitást is biztosít a lejtő számára.

A gyeprácsok problémái

Az eredeti elképzelésnek azt a részét, miszerint elszivárogtatja az esővizet és még az autók számára is megfelelő alátámasztást biztosít, hozzák a gyeprácsok. Azonban hiába kapták az elnevezésüket a gyepről, inkább csak szürke, gyomos, csúnya betonrácsok, mint a gyepet életben tartó ,esztétikus burkolati elemek. Hogy megértsük a probléma forrását, vegyük jobban szemügyre a gyeprácsok szerkezetét, és az eltartani kívánt fű biológiáját.
Alapvetően a beton gyeprácsokról szól ez az írás, bár bizonyos ismertetett folyamatok ugyanúgy érvényesek a műanyagból készült gyeprácsokra is.

A gyeprács rácsos szerkezete cellákat képez. Ezek a cellák elvileg alkalmasak arra, hogy a beletett földbe füvet ültetve zöldfelületet hozzanak létre, a gyakorlatban azonban a beton sajnos nem tekinthető fű-barátnak.

1. Egy betonfelület tűző napsütésben 50-70°C-ra is képes felmelegedni, ami a legtöbb növény számára nagyon sok(k).

2. A beton is képes vizet megkötni. Víz ellen nem szigetelt beton akár a saját tömege 10%-ának megfelelő vizet képesek felvenni. Szigetelt beton esetén ez a szám 3%. Egy gyeprács esetén a víz forrása az a talaj, ami a fű számára is biztosítaná a vizet. Egy meleg nyári napon, amikor a fűnek nagyobb a vízigénye, pontosan ezt a vizet köti meg a beton.

3. És ha már a vízről beszélünk, kanyarodjunk vissza egy pillanatra a felmelegedett gyeprácsokhoz. Azonnal láthatjuk, hogy a hő nemcsak, mint fizikai paraméter kellemetlen a növény számára, hanem szárító hatással is bír a füvet életben tartó talaj felé.

A vázolt probléma második forrása a gyeprácsok alkalmazott füvesítési technikájában keresendő. Hogy ezt belássuk, először nézzük meg a gyeprácsok elhelyezésének bevett gyakorlatát. A gyeprácsok elhelyezése előtt a kijelölt területet előkészítik, alapozzák. Ezt legtöbbször sóderrel vagy homokkal végzik, ami átveszi a gyeprácskövekre irányuló terhelést. Ezzel a fajta alapozással nincsen semmi probléma, a fű gyökérzete megtalálja benne az utat. A gyeprácsokat ezt követően az alapozott felületre helyezik. Ez kemény munka, hiszen 30 kgfölötti súlya is lehet egy ilyen kőnek. Egy 24 négyzetméteres területre, ami egy kisebb nappalinak felel meg, 100 darab kő kell (60×40 cm-esméretű). A gyeprács elhelyezését követően egy lapvibrátorral, vagy más döngölő eszközzel végig járják a gyeprácsot, hogy az stabilan beleüljön az alapba. Ezt követi a cellák feltöltése, és innen kezdődnek a problémák is.

A cellák füvesítéséhez termőföldet használnak. A termőföldet rendszerint ráborítják a gyeprácsra, majd a földet széthordják a gyeprácsozott felületen. Erre hintik el a fűmagot.

Általában a fűmag elvetését követően nem, vagy csak nagyon rövid ideig várnak arra, hogy a gyeprácsozott területet használni kezdjék, ami idő alatt a fű nem tud megerősödni. A fűmag egyébként is már az elvetéstől fogva több károsító hatásnak ki van téve.

1. Egy kisebb eső is képes a fűmagokat lemosni a gyeprácsozott területről, vagy kupacokba összehordani, míg más helyen semmi sem marad.

2. Ez a kedvezőtlen eloszlás a gyomnövények megtelepedésének kedvez.

3. Amennyiben a fű megered, kihajt, a csírák rendkívül érzékenyek a kitaposásra. Ha a gyeprácsozott felületet ekkorra átadják az autósforgalomnak, akkor azzal jelentősen lerontják a fű életben maradási esélyét. Arra, hogy megerősödjön, a fűnek 3-4 hétre minimum, de inkább 2-3 hónapra van szüksége.

A fű biológiájáról pár szóban

A fű egy általánosító megnevezés. Hétköznapi értelemben minden olyan zöld felület növényzetét értjük ez alatt, amit fűnyíróval, kaszával rendben lehet tartani. Biológiai értelemben viszont a Poaceae családba tartozó növényeket értjük ez alatt: rizs, kukorica, búza, bambusz és a leggyakoribb gyep növény az angol perje is ide tartozik. Koncentráljunk csak azokra a fajokra, amiket szívesen látunk a hátsókertben a hintaágy alatt.

Egy átlagos fűmagkeverék 2-3 különböző fűfaj magjait tartalmazza, de lehet ennél több, 5, 6, akár 10 is ez a szám. Közös jellemzőjük, hogy fűnyírástól nem pusztulnak ki. Ezt úgy tudják megoldani, hogy a növekedésükért felelős sejteket jól elrejtik a fűnyíró kései elől. A rejtekhely a föld közelében, a levelek tövében van. Amíg ezt nem éri károsító hatás, addig a fű élni fog, növekszik (megfelelő víz és fény ellátottság mellett). A fű kitaposásakor a növekedésért felelős rész is károsodik, így a növény elszárad, elhal, helyében csak a föld marad.

A növekedő fű egy másik jellemzője a gyökerének térfogatnövekedése is. Ez persze a pázsit esetén nem probléma, észre sem vesszük. Kis térfogatra korlátozódva azonban már jelentős károsodást okoz.

A gyeprácsok cellái pontosan ilyen kis térfogatok. A talaj, amiben a fű gyökérzete növekszik ilyenkor úgy viselkedik, mint amikor egy lufit egy üres pohárban próbálunk felfújni. A lufi ameddig nem tölti ki teljesen a pohár üregét, nyugodtan tud növekedni. Amint megnőtt annyira, hogy kitölti az üveg által közrefogott teret, arra tágul, amerre tud: kifelé, a pohár szája felé. A gyeprácsban a fű is csak kifelé tud terjeszkedni, ami révén kis, füves dombok alakulnak ki. Az autók kerekei ezeken a dombokon haladnak át és hatalmas erővel, a tövénél fogva tépik ki a fűszálakat, sokszor gyökerestül. Ez természetesen a fűkipusztulásához, a gyeprács cella kikopásához vezet.

A ContiGrass a megoldás

Láthatjuk, hogy a gyeprácsok nem, vagy csak korlátozottan alkalmasak a fű életben tartására, hiába van a nevükben a gyep. Bár Josef Metten eredeti célja között volt az esztétikus megjelenés is, ez sajnos nagyon ritkán valósul meg. Találóbb lenne a gyeprácsokat beton rácsoknak, vagy gyomrácsoknak hívni. Ám mielőtt bárki áttérne egy újfajta nevezéktanra, mi a Wattsi Labor Kft-nél másik megoldást találtunk ki: a ContiGrass-t. A ContiGrass a gyeprácsok celláiba tehető betét.

A ContiGrass-t arra fejlesztettük ki, hogy megküzdjön a csúnyaságokat okozó problémákkal, és vele a gyeprács folyamatosan zöld maradjon. A ContiGrass-szal azonnali és tartós megoldást adunk. 

A ContiGrass tehát egy valós problémára ad frappáns megoldást. A segítségével a gyeprácsok azt az esztétikai élményt nyújthatják, amit Josef Metten eredetileg megálmodott nekik. Legyen a Te gyeprácsod is üdezöld, legyen a Te füved a zöldebb, ne a szomszédé!

#contigrass